Vagy úri rend és pimasz pihenők...
S mért lennének különbek éppen ők,
Akik most várnak s bosszúról szavalnak?
Majd döntenek, de mindig más hatalmak,
És ölnek újra s rombolnak a rőt
Fényben és forrnak ferde agyvelők.
Ki mást se tud, csak az marad magyarnak.
De nem lehetek albán kecskepásztor,
Sem angol költő, se szláv, se zsidó.
Nem örököltem kincsemet apától,
De nem is nyúlhat hozzá hódító.
Költő vagyok, csak egy rögeszme köt meg.
Jobbágy se volt soha röghözkötöttebb.
(1944 tavaszán)
