ÉDESAPÁM MEGDICSÉRTE A FŐZTÖMET. Drága Szüleimre hálatelt szívvel emlékezve.


ÉDESAPÁM MEGDICSÉRTE A FŐZTÖMET.  Drága Szüleimre hálatelt szívvel emlékezve.

 

 

 

 

 

 

 

ÉDESAPÁM MEGDICSÉRTE A FŐZTÖMET.

Drága Szüleimre hálatelt szívvel emlékezve.

 

   Előre szeretném bocsátani, hogy Áldott Emlékű Édesanyám egész életében nagyszerű főzőasszony volt. Tudományát már megalapozta akkor, mikor gyermekkorában Szülőfalujában Veszprémvarsányban Nagyanyám szoknyája körül sertepertélt ebédfőzés közben. Mire Édesapám elvette feleségül (21 éves volt ekkor Édesanyám) 1943. november 27 – én és Bakonyszentkirályra költözött, már mindent kitanult főzés és sütés vonatkozásában, hogy önálló háztartást vezessen, de arra még elég sokat kellett várni. Ugyanis akkor még Édesapám is a Szülői házban lakott a Szüleivel és a Nagyszüleivel, testvérével Sándor nagybátyámmal és az idősebb Hölgyek rendezték a nagy család élelemmel való ellátását, amiben csak besegítés jelleggel volt része Édesanyámnak. A helyzet akkor változott meg, mikor 1948 – ban saját lakásba költöztek és én már oda születtem abban az évben. Itt már teljes mértékben a tűzhely az Ő birtoka lett időskoráig bezárólag.

Olyan jól tudott főzni, hogy már az én emlékeim szerint is azért jártunk olyan sűrűn lakodalomba, mert az egyik legjobban főző – sütőasszony éppen Édesanyám volt és ebből kifolyólag mi is hivatalosak voltunk.

   Ezt mindenképpen el szerettem volna mondani, mert nagy jelentősége volt annak, hogy valamilyen szinten, de akarva – akaratlanul ellestem dolgokat a konyhában, de meg sem fordult a fejemben még akkor, hogy én majd önállóan fogok valamikor tüsténkedni a konyhában. Mikor megnősültem, még, 12 évig ott laktunk a Szülői házban, majd Zircre költöztünk, ahol elhatároztam, hogy besegítek a konyhai műveletekbe, éppen ezért vettem egy csomó főzéssel, sütéssel kapcsolatos szakkönyvet, majd elkezdtem belekontárkodni a főzés tudományába. Legelőször a leves alapokkal kezdtem, aztán ezt is önálló ízesítéssel próbáltam a mi ízlésünkre alakítani, majd a sült húsok, rántott szeletek, fasirtok, pörköltek, főzelékfélék, lecsó, pogácsafélék és hasonlókkal való ismerkedés történt, itt is egyéni fűszerezés alkalmazásával. Egyvalamivel nem szerettem foglalkozni, pedig nagyon szeretem, az egész hal feldolgozásával, amit még élő állapotban vettünk, mert horgászni nem szerettem soha a mai napig.

Általában hétvégén főztünk csak, mert hétköznap mi a felnőttek munkahelyünkön, a lányaink pedig az iskolában étkeztek.

   Mivel legtöbbször, mivel én korán kelő voltam, az előző nap megbeszéltek szerint elkezdtem a főzési előkészületeket, ami odáig „fajult”, hogy mire a háznépe felkelt, én már akkor a konyhában tüsténkedtem a tűzhely és az asztal között ingázva. Ha már egyszer elkezdtem, akkor már szerettem be is fejezni a főzést, feleslegesnek tartottam, hogy félig készen átvegyék tőlem a „fakanalat”. Ennek aztán az lett a vége, hogy rendszeresen „rám ragadt” ez a tevékenység, de nem bántam, mert megszerettem. Egy valamit nem tanultam és máig sem csinálom, mégpedig a sütést, kivételt képeznek természetesen a húsféleségek. Lecsót pedig az Édesanyámtól tanultak szerint készítem a mai napig, ebbe nem engedek beleszólást senkinek sem, mert mi hagyományos módszer szerint szerettük a Szülői háznál.

Egyébként férfi létemre azt tartom, aki az ebédet főzi, az az utómunkálatokat se hagyja másra, úgymint a mosogatás és egyebek, hogy a konyha állapota olyan maradjon, mint mikor hozzákezdtünk a főzőcskézéshez.

Mióta Gyulán élek és időközönkét hazamegyek a Zirci lakásunkba, többször volt Edina lányom részéről a következő felkérés:

-Apu, vettem alapanyagokat hozzá, főznél egy kis lecsót, mert te finomabbat tudsz készíteni, mint az Anyu. – Lehetett volna ilyen kérést nem teljesíteni?

    Már régebben történt, mikor még éltek a Szüleim, hogy látogatóba jöttek hozzánk, mert hiányoztak a kis unokák is, akiket Édesapám kisebb korukban négykézlábra állva lovagoltatott, (pedig már akkor sem volt fiatal) én meg nem emlékszem arra, hogy az ölébe vett volna kicsi koromban. Természetesen más a viszony gyermek és az unoka, dédunoka vonatkozásában, ezért nem is haragudtam meg érte, mert parasztcsaládban nem volt „divat” a fiúgyermekeket ilyenformán pátyolgatni. Mi ketten voltunk a bátyámmal Gyulával a családban.

Természetesen ekkor is én vállaltam önként jelentkezés alapján az ebéd elkészítését.

A szintén Édesanyámtól ellesett és saját magam által még tovább ízesített csirkehúslevest és rántott disznóhúst készítettem krumpli körettel, mert tudtam, hogy azt édesapám is szereti. Hozzá olyan savanyúságot, amely Édesanyám szorgalmatos munkáját dicsérte. Ebed után egy pohár borocskát is elfogyasztottunk és ezek után Édesapám hamiskásan Édesanyám felé fordulva ezt mondta:

 

„A FIAD MÁR JOBBAN TUD FŐZNI, MINT TE!”

 

Ezen természetesen mindnyájan elmosolyodtunk, mert tudtuk, hogy ezt az elismerést komolyan mondta nekem, de nem úgy értve, hogy valójában túlszárnyaltam volna Édesanyám tudományát.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2023. 10. 19. Csütörtök Délelőtt 11:30

 


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2023. október 19. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 92


   







Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: