Mint föntebb a gyököket tárgyaló czikkben kimutattuk, vannak nem csak önálló, hanem elvont vagy elavult gyökök is, melyek önállóan nem divatoznak, s érteményeiket csak származékaikból,hasonlék (analogia) nyomán fejthetjük ki.
A szóképzés általán kétfélekép történik: belváltozás, vagy hozzátétel által.Belváltozáskor a gyökhöz vagy törzshöz semmi sem járul, hanem valamely hangja vagy szótagja átalakúl. E módot követi nyelvünk, mint föntebb is érintettük, véghetetlen gazdagságban, főleg a rokonnemű gyökökés törzsek képzésében.
A származékszók alkatrészei rétegek gyanánt egymásra halmozott s szellemileg öszveforrt szervezetesegészet képeznek, minélfogva fel is bonczolhatók. Ennek módja végről kezdeni a műtétet, pl. alázatosság,elhagyom a ság-ot, marad alázatos, és igy tovább: alázat, aláz, alá, al. Mennyibena képzés néha elő- vagy közbetét által történik, erre is figyelni kell, pl.
~ó, ~ő.1) A jelen és jövőidő részesülőjének képzője. Véleményünk szerint ezen képző azonos a harmadikszemélynévmással, és a távolra mutató o-, a-nak, valamint a mutató az névmásnak rokon társa,mert melléknévi tulajdonságánál fogva mint jelző az illető alany cselekvését, szenvedését vagy állapotátmintegy rámutatólag határozza meg. Ezen részesülők, vagy melléknevek, pl.
Ezek 1) önhangzó nélküli egyetlen mássalhangzóból állók, és pedig, a) melyek a gyök vagy törzs véghangzójából alakultak, mint: ol-ó, ol-v; öl-ő, öl-v;nyel-ő, nyel-v; eny-ü, eny-v; ter-ü, ter-v; fe-ő, fe-j; sa-ó, sa-v;me-ő, me-ly; mi-ő, mi-ly; kese-ű, kese-ly, keser-ű, keser-v;gom-ó, gom-b; dom-ó, dom-b; b) melyek a gyök végmássalhangzójábó...
es, hangrendileg: as, es, ěs, os, ös.A régieknél rendesen: es, ma és;kihagyással: s, a kapcsolt szó után: is; leg-es-leg, Péter és Pál,apám s anyám, apám is, anyám is. Egyezik vele a tompább latin: et és it (em). Épen úgy tapadt a szóvégére mint no-s szóban, mely am. no-és. Mint kötszónak azon szókötési jelentősége van, melynél fogva két alanyt ugyanazon állítmánnyal egyesít pl.