I. (Szent) László (Lengyelország, 1046. június 27. – Nyitra, 1095. július 29.) Árpád-házi magyar király (1077 – 1095). Bátyja, I. Géza után lépett a trónra, utóda Könyves Kálmán volt.
Szent László Lengyelországban látta meg a napvilágot 1046 körül. Születésének éve a körülményeket egybevetve 1046-ra tehető.
Atyja I.
A juhok a száraz és meleg területek állatai, amelyek igen korán a magyarok őseihez kerültek. A honfoglalás korában két egymással rokonsági fokban álló, de különböző külső megjelenésű juhfajta élt: 1. az ősibb jegyeket magán viselő rackajuh, melynek dugóhúzószerűen V-alakban pödrött szarvai voltak/vannak.
Az eredeti jelentés mellett a néprajzi szakirodalomban speciális szerkezetű családformát jelent. A nagycsalád intézménye egyidejűleg vérségi, gazdasági lokális és társadalmi egység. (A magyar nyelvterület hagyományőrző vidékein a 19. sz. végéig még elszórva megvolt, múltja több száz évre tekint vissza.
(1030-1038 között)
1. A király adományáról az egyháznak
Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két házzal, ugyanannyi rabszolgával lássanak el, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel és harminc aprójószággal. Ruhákról és oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök.
2.
A közvéleményben ma is él az a tudat, mely szerint a Magyar Szent Koronát II. Szilveszter pápa küldte/adta Szent Istvánnak, az első magyar királynak. A határainkon kívüli magyarság tudatában az anyaországbeliekénél sokkal erősebben él az a tudat, mely szerint a Magyar Szent Koronához hozzá tartozik a Kárpát-medence egész területe.
„Jaj annak a népnek, amelynek történelmét az ellenségei írják!” – Seneca
Minden külföldi forrásnál összehasonlíthatatlanul gazdagabbak azok a középkori krónikáink, amiket a népünk múltjáról írtak; valamennyi egy 11. században szerkesztett, de sajnos elveszett őskrónikán alapul.
Ebből meríthetett:
Anonymus (Gesta Hungarorum – A magyarok cselekedetei, 1195.
1641-ben feleségül vette Frangepán Katalint. Az ifjú pár Ozalj várban és váltakozva egyéb váraikban lakott, ahol nagy fénnyel és pompával éltek. Frangepán Katalin szellemi fölénye férje felett szembetűnő volt, a Frangepán család hagyományos németgyűlölete pedig mindkettőjükre nézve végzetessé vált.
A XIII. századtól a magyarok Volga-vidéki földjét Magna Hungariának (jelentésében: Régi Magyarországnak) nevezték. Abu Zeid Balkhi (+934) úgy tudta, hogy három Magyarország volt: Magna Hungaria (Baskíria), Hungaria Antiqua, a magyarok országa és a Meotisz-Kubán vidéki Ungaria Maior. Itt meg kell jegyezni, hogy a magyarokat sok X.
A kort a honfoglaló magyar törzsszövetség vezéréről nevezték el Árpádkornak az Ő leszármazottai alapítják meg a Magyar Királyságot. A honfoglalást követően 900-tól Árpád eltűnik a forrásokból, innentől Gézáig terjedő időszak hiányos.
Őseink életében jelentős szerepet játszottak az elhalt ősök, kiknek lelke hitük szerint jószelleme volt leszármazottainak. Tiszteletükkel függött össze az állandóan égő nemzetségi tűzhely, a különféle temetkezési szertartások és az emléktorok. Róluk emlékeztek meg őseink tűzre vetve az étel első darabját és az ital első cseppjét.