VERSBARÁTOK TALÁLKOZÓJA
VESZPRÉMBEN SZÁMOMRA…
Üzenem a távolból az emlékezőknek,
alkotóknak, vers és próza tolmácsolóknak.
Versbarátok Találkozója Veszprémben számomra
A távolból Gyuláról most olyan, amikor újra
Veletek lehetek, de csak igazán gondolatban,
Mert az emlékek visszatérnek minden pillanatban.
AKIK MA IMÁDJÁK
A LÁNCAIKAT…
Akik ma imádják a láncaikat,
Amik csak képletesen vannak rajtuk,
Elfeledve egykor volt álmaikat,
Azokról már őszintén elmondhatjuk,
Hogy ha azt mondják a pirosra „fentről”,
Holnaptól már az is koromfekete,
Akkor a lánc nélküli láncos egyből
Mondja: „Nem piros a majom feneke!”
A szemekről a hályog mikor hull le...
HOZZÁTOK SZÓLOK MOST
A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁN…
Örülni kellene ma, de én nem tudok.
Hozzátok szólok most a Magyar Kultúra Napján,
Akiknek versek, prózák a füzeteik lapján
Íródnak, de képzőművészek, szobrászok és még
Sokan mások alkotnak szép műveket nagyon rég.
SZERETET NÉLKÜL NEM
LEHET ÉLNI SOHASEM…
Ma reggeli, nem vidám verses gondolataim.
Szeretet nélkül nem lehet élni sohasem,
Mert a Szeretet az olyan fontos Lételem,
Az emberi kapcsolatok kovácsolója,
Ami a jövőnek mindig a mozgatója.
EGY HIDEG, TÉLI DÉLELŐTTÖN,
MIKOR ZIRCEN KISZALADT ALÓLAM A TALAJ.
2008. március 13 – án, mikor betöltöttem a 60. életévemet, nyugdíjba tudtam menni, mert megvolt a szükséges szolgálati viszonyom, ami akkor kellett. A ledolgozott évek, a 3 év ipari - tanuló iskola és a 2 esztendő katonaság is be lett számítva, pár hónap híján megvolt a 45 évem.
AMIKOR ÉN MÉG KIS
BÁLINTKA VOLTAM…
Egy régi fotómat nézegetve.
Amikor én még kis Bálinka voltam
Tíz évesen és nem toporzékoltam,
Mert azt mondták rám, hogy jó gyerek vagyok,
Ezért szüleimtől pofont sem kapok.
Szerettem tanulni, eminens nem lettem,
Csak átlag négyes, mégis elviseltem.
KÁNTOR PISTI A BETYÁR
Ami a szájhagyományból napjainkra megmaradt.
„Irdatlan erdőség, ember alig járja,
Zordan feketéllik a Bakony világa.
Mintha kísértene itt az erdők csendje,
Betyárok tanyáznak hová szem nem lát be…”
Nagy Bálint: Bakonyi betyár – legenda.
SOKSZOR A RÉGI BARÁT TÖBBET ÉR EGY ROKONNÁL.
Édesapám egyik legkedvesebb Barátjáról, Szabó Imre bácsiról szóló történetem és egykori, hozzá kapcsolódó megtörtént események a távoli múltból.
Szokásomhoz híven, a napokban is a házi fényképes archívumom digitalizált mappájában kutakodtam, mikor két régi fénykép is a látókörömbe került.
MÍNUSZ NYOLC FOK LETT
MÁR NÁLUNK IS GYULÁN…
Hó sehol, csak a hideg legénykedik.
Mínusz nyolc fok lett már nálunk is Gyulán
Az éjszaka, zúzmarásak ablakunk
Előtt a fák Télnek hűvös hajnalán,
De erőlködésével találkozunk
Napocskának közben, hogy mi lesz ebből
Azt most még nem tudjuk, de majd meglátjuk.
MAGYART MAGYAR
ELLEN USZÍTANI…
Magyart Magyar Ellen Uszítani Gyalázatos,
Mert Aki Ezt Teszi, Jussához Nem Alázatos
Módon Nyúl Hozzá, Mert Elődeink Nem Azt Kérték,
Hogy az Országot Szakadék Szélére Vezessék.