A kartali ugróst ma már csak a lakodalmi vőfélyek kettes tánca őrizte meg, s bizonyos mértékig a lakodalmi menettánc önállósult formájának kell értelmeznünk. Esetünkben a nyolcados alaplüktetésű zenére tulajdonképpen negyedes ritmusú motívumokat járnak, így tulajdonképpen a verbunk és az ugrós keveredéséről kell beszélnünk. Motívumai nagyobbrészt 4/4-esek, de szórványosan felbukkannak 2/4-es változatok is. A hosszabb motívumvariánsok az egyszerű, tömörebb, rendszerint két vagy három tagból álló alapforma elő- vagy utótaggal kiegészült változatai. Az ugrós és verbunk közötti valódi különbséget a zenei és funkcionális eltérések mutatják. Amíg az ugrós alkalmi - főleg lakodalmi - szokáskörnyezetben fordult elő, addig a verbunk egészen az első világháborúig a táncrend bevezető tánca volt.