A rézpoltura 1704. január 28-a körüli napokban kerül forgalomba Körmöcbányán. 1704. október 22-én Bercsényi már 12,000 forintot küld Selmecbányáról a fejedelemnek. 1705. januárjában azt írja Bercsényi, hogy "az rézpénzt verik erőssen". A polturát 1705 elejétől már Kassán is verik, erre vonatkozik az a fejedelmi utasítás Keczer Sándor részére 1704.
A Zrínyiek pénzveréséhez köthető denár és garas mellett a harmadik típusú, illetve címletű veret a tallér. Ez a legnagyobb értékű ezüst alapanyagú érmefajta, amely az uralkodói kegy által gyakorolt magánpénzverésben előfordulhat. Az aranypénzek verésének kizárólagos jogáról az uralkodók soha, semmilyen körülmények között nem mondtak le.
1946. július 19-én a Magyar Köztársaság Kormánya a 9000/1946 ME. Sz. rendelet alapján valutareformot terjesztett elő, miszerint a pengő után 1946. augusztus 1-jétől új pénzérték kerül forgalomba. A rendeletben leírták az új pénzérték nevét, értékét, valamint nyomásának előkészítését. Az új valuta egysége a forint, századrésze a fillér lett. A forint átszámítási arányát 1946.
I. József 1705. december 24-én létrehozta a Wiener Stadt Banco-t, ez volt Bécs és egyben a Habsburg birodalom állami bankja.Mária Terézia (1740-1780) idejében, 1762. július 1-jén a Wiener Stadt Banco közreműködésével kibocsátották az első papírpénzt; 5, 10, 25, 50 és 100 forintos címletekben, 12 millió forint értékben.
Az 1857-es bécsi szerződés alapján a törvényes fizetőeszköz a forint volt, egészen 1892-ig. A hivatalos pénzintézet az Osztrák-Magyar Monarchia idejében, az 1878-ban alapított Osztrák-Magyar bank volt. Ez a bank hozta létre 1880-ban az első olyan bankjegyeket, amelyeknek egyik oldala magyar, másik oldala német felirattal volt nyomva.
1924. április 18-án a magyar képviselőház elfogadta a törvényjavaslatot, miszerint az inflációt meg kell fékezni, és pénzreformot kell végrehajtani. Az új pénznem a pengő lett, aprópénze a fillér. Átszámítási aránya: 1 Pengő = 12.500 korona, 1 pengő = 100 fillér.
1924. június 24-én az Osztrák-Magyar bank, majd az Állami Jegyintézet után a Magyar Nemzeti Bank kezdte meg működését.
1848-ban a magyar szabadságharc idején Kossuth Lajos saját bankjegykibocsátáson gondolkodott, 1848. május 1-jei keltezésű 1 és 2 forintos bankjegyeket kívánt nyomatni. A kincstári kamatos utalványokat 50, 100 és 500 forintos címletekben kívánta létrehozni.
1848. augusztus 6-án került forgalomba az első magyar bankjegy 2 forintos címletben.
Időközben az osztrákok forgalomba hozták az úgynevezett "Reichsschatzschein" (birodalmi kincstári utalvány) nevű államjegyeket is.
1857-ben bevezették a 45 forintos osztrák értéknek nevezett új ezüst valutát, amely egészen 1892-ig forgalomban volt.
1860-ban a fémpénzek ismét kikerültek a forgalomból, ezért újabb krajcáros papírpénzeket nyomtattak, 1863.