„A mindenséggel mérd magad” - jelzi az örök mércét József Attila Ars poetica című versében. Az ember érzi-e a Teremtő Isteni Rend mércéjének súlyát?
A Teremtő Isteni Rend mércéje - Igazság, Kegyelem és Törvény - az emberi lét három szintjén mér: szellemi, lelki és testi szinten, mivel az emberi tulajdonságok is - jók és rosszak, erények és vétkek - ezen szinteken jelentkeznek.
Az ember környezetben él, - miáltal létének mozgásai két irányúak: ad és befogad. Ugyanúgy minősége is mindkét irányba mutatkozik meg: jót ad, jót fogad be, rosszat ad és rosszat fogad be. A JÓ-ra vonatkozó háromszöges jelölést már használtuk korábban, ahol ezt ősi jelekkel értelmeztük is. Kiterjesztjük a jelöléseket a ROSSZ-ra is.
A korábban említett erényeket és vétkeket az alábbi táblázatban fejtjük ki:
Szintek
Erények
(JÓ tulajdonságok)
Vétkek
(ROSSZ tulajdonságok)
Szellem
Hit, az Isteni Rend vállalása
Tudás-Bölcsesség
Hitetlen, az Isteni Rend elvetése
Tudatlanság (tudáshiány)
Igazság
Igazságtalanság, (hamisság, hazugság)
Szerénység (alázat)
Gőg (kevélység, dölyf, f...
Az ember alapvető erénye, a JÓ (a fény - amit a beavatottak a felső én fényének neveznek az emberi szívben) hármas tőről sarjad:
• szellemi szinten az ész tudása, bölcsessége. Ez egyben hit és a Teremtő Isteni Rend vállalása - vallása. E kapcsolódás a felső forráshoz igazságra, szerénységre, alázatra és tiszteletre vezet.
A fenti jelölések mellett még az alábbi kétféle nyíl-jelölést is alkalmazzuk:
- vastagabbat az egymásra hatásra
- vékonyabbat a minőségi változásra:
Még két féle minőség jelölést használunk: - megsemmisített minőség:
- semleges (ismeretlen) minőség:
(A megnevezés egyszerűsítése végett a lehetőség-állapotot az alábbiakban röviden lehetőségnek nevezzük, a szükség-állapotot szükségnek.)
A valós lehetőségben többlet van, a valós szükségben hiány.
Az adakozás által a többlettel rendelkező a szükségben szenvedőnek hiányát pótolja.
A cél a fejlődés: a szükségből a lehetőségbe. Nyilván ez a folyamat átmenetes.
A képen látható gyerekekről még szüleik gondoskodnak, de már ők is képesek segíteni a családban. Ilyen formában a helyzetük vegyes: több a szükségük, de már van lehetőségük.
Magatartásformájuk eredője még szükségben is a tudatos cselekvés-segítés lehetőségének öröme.
Adakozás és megvonás
Az adakozás segíti a fejlődést a szükség állapotából a lehetőségébe. A megvonás ennek ellentéte, általa az addigi lehetőség változhat a szükség irányába.
Adakozás és megvonás, mindkettő lehet JÓ cselekedet: az első a kegyelem gyakorlásaként a JÓ-nak fejlesztése érdekében, a második a szabályozás eszközeként a ROSSZ-nak visszatartása céljából.
Az egyszerűsítés végett, foglalkozzunk elsősorban a két alapvető emberi magatartásformával, ami egyrészt az adakozásban (segítésben, építésben), másrészt ennek ellenkezőjében, a kifosztásban (akadályozásban, rombolásban, megsemmisítésban) nyilvánul meg. Ezeknek jelölésére használjuk a már ismert adakozó és kifosztó jeleket.
Pap Gábor gondolatait folytatva: „Az első esetben két-két ember vagy ember-csoport között minden fajta küzdelem csakis egymásért folyhat. A tétje pedig az, hogy a másik félben szunnyadó értékeket felszínre hozza, kibontakoztassa. Az ilyen küzdelemnek nincs vesztese, győztesnek pedig az a fél mondhatja magát, aki a másikat maga fölé tudja emelni.