Régen, a magyar falvakban nem volt jó orvosi ellátás, ezért a szülők, nagyszülők őseiktől örökölt mágikus eljárásokkal próbáltak segíteni a megbetegedett gyereken.
Megelőzés mágikus tárgyakkal
Régen attól féltek, hogy valaki megigézi a gyereket, ezért megpróbálták megelőzni a bajt és zajjal, füstöléssel elriasztani a rossz szellemeket a háztól.
A halál utáni élet ősi magyar elképzelése abból az alapgondolatból indul ki, hogy míg az életet vesztett test lassan elporlad, a lélek vissza-visszajár belé, majd ismét eltávozik belőle, s éli a maga életét, mint mikor a testtel együtt élt. Mivel a test már mozdulatlan, halott, a lélek maga jár el övéi közé.
Újkori népi hiedelem, de az ókori Hekaté kultuszra visszavezethetô, s így ôsi eredetu, az alvilág szimbolikus bejáratánál a tündéreknek adott keresztúti (határjel, halom) áldozat. Ennek során kutyát is leölnek. A Cegléd-nyúlfülehalmi lelet valószínusíthetôen ilyen keresztúti „fekete kutya” áldozat késôi, XVI–XVII. századi elôfordulása.
A Parasztbiblia az egyik legnagyszerűbb gyűjtemény, amely híven tükrözi az egyszerű embereknek a világról és a Bibliáról való felfogásukat.
Nagyon egyéni rálátásuk van a Nagy könyvről, ízesen fűszerezve külömböző kifejezésekkel és nagyon sok humorral, de annál több tisztelettel.
A leendő táltos kiválasztása:
A táltosjelölt hivatása felső rendelés, már úgy születik, hogy majd táltossá kell lennie. Már gyermekkorában patologikus tünetek jelentkeznek rajta: emberkerülő, nyugtalan, látomásaiban természetfeletti lények jelennek meg nála.
Priszkosz rhétor így ír a hunok építkezéséről: Attila háza minden más háznál fényesebb. Ez a ház gerendákból és simára gyalult deszkákból volt összeillesztve és fakerítéssel körülvéve, nem biztonságul, hanem csak díszül… Attila udvarára nagy kapu vezetett, melynek szárnyvonalai befelé nyíltak s nem kifelé, mint a görögöké.
Tihany, a hegyek csodaszép, aranyhajú tündére minden este leterelte aranygyapjas kecskéit a tóra itatni. Amíg a kecskéi ittak, a szépséges tündér leült egy parti sziklára és énekelt. A hegytetőkről gyönyörködve hallgatták énekét az óriások és a barlangok odúiban abbahagyták szorgos munkájukat a törpék.
Minden növényi ábrázolás közül az életfa a legösszetettebb és legegyetemesebb jelentésű. Utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra. A mélylélektan a gyökér, törzs, korona hármasát a ösztön-én, én, felettes-én kifejeződéseként értelmezi. A világfa a magyar népmesék világképében az ÚT, amelyen a mesehős az égbe vagy az alvilágba jut.
Az ősmagyarok vallása, a kereszténység előtti hitvilága nagyrészt ismeretlen, csak egységet nem alkotó mozaikokban maradt fenn. Az ősi belső-ázsiai vallási világkép a magyar nép mentalitásában még ma is ott él, töredékei megtalálhatók a néphit, a népmese és a népszokások körében.
A magyarok jól ismerték a kelet-római császár birodalmába vezető utat. Jártak már ott, amikor Etelközben lakván, megsegítették a császárt a bolgárok ellen. Később a honfoglalást követően is meg-megfordultak arra, de akkor már jobban csábította őket a virágzó nyugati városok kincse, mint a hegyeken-völgyeken, sárba ragadt településeken messze túl sejlő Bizánc.